Fűben fában orvosság

Amikor még a gyűjtögetés volt az ember napi fő foglalatossága, gyakorlatilag az őt körülvevő természet részeként élt. Teljes harmónia volt az állatok, a növények és az ember között, mindenki a saját életterében mozgott, és csak azt vette el, amire az életben maradáshoz szüksége volt.

Az emberek a növényeket először csak táplálkozási céllal vették magukhoz. Bizonyos növények fogyasztása során megtapasztaltak különböző hatásokat, amelyek alkalmanként akár aktuális panaszaikat enyhítették vagy éppen súlyosbították. Ezek a megfigyelések tapasztalatként már tudatos felhasználást eredményeztek. Elkülönítették a kedvező hatású, a mérgező vagy a „csak” táplálékként fogyasztandókat.

Az ókori népek, pl. a kínaiak, egyiptomiak stb. már tudatosan használták a növények gyógyító erejét, sőt a görög-római időkben, több száz gyógynövényt füves könyvekben rendszerezve, a lakosság gyógyításában alkalmazták. Készítettek főzeteket, kenőcsöket, teákat, borogatásokat, alkalmaztak ivó- és fürdőkúrákat. A vadon termés már kevés volt, elkezdődött a gyógynövénytermesztés.

A gyógynövények felhasználásának elterjedésében fontos mérföldköveket rakott le például: Galenus, Hippokratész, Paracelsus, Hahnemann, Kneipp.

A honfoglalás korától kezdve, a magyar nép is előszeretettel használta a természet kincseit. A gyógynövények különböző részeit meghatározott időben szedték: a gyökereket mindig tavasszal vagy ősszel, a leveleket virágzás előtt, azután szárították és megfelelő módon tárolták, így egész évben hozzáférhetők voltak. Egyik generáció adta a másiknak a tudást és a tapasztalatot. Őseink remekül értettek a megfázás, a zsábák, vérzések, hurutok, felfázás, női bajok házilagos kezeléséhez, mert a portán, a kertben, mezőn vagy az árok szélén megtermett minden, ami ezekhez kellett.

Volt kakukkfű, vöröshagyma, fokhagyma, áfonyakóró, fodormenta, bodza, petrezselyem, tölgyfalevél, bazsalikom, cickafark, csipkebogyó, ürömfű, kamilla, körömvirág, csalán, fahéj, cékla, pemetefű, csalán, hársfavirág, martilapu, édesgyökér, zilizgyökér, borsmenta. Így könnyedén lehetett választani például az őszi hűvösebb, esős időben, amikor felütötte fejét a köhögés, hurut, hőemelkedés vagy lázas gyengeség, az őket körülvevő természetből. Ilyenkor főzték például a hársfavirágot, ami oldja a nyákot, izzasztó hatású, csillapítja a köhögést, de ilyen hatású még a kakukkfű, édeskömény, a bodza, a zsurló, borsmenta, de akár az édesgyökér is. Kiegészítő lehet a gyömbér, ami fokozza az immunrendszer védekező képességét is.

A kémia, mint tudományág fejlődése, a világháborúk, a gyógyszergyárak működése, kicsit háttrébe szorította a természet gyógyító erejének felhasználását, bár a gyógyszergyárak is alkalmazták némely növény hatóanyagát készítményeik előállítása során.

Ma újra keressük a természet közelségét, igyekszünk ismét részévé válni a minket körülvevő világnak.

Kikilai Gáborné
Értékesítési szakasszisztens

Forrás: Internet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Add to cart