Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
A gyógy- és fűszernövényként is alkalmazott rozmaring (Rosmarinus officinalis) Dél-Európában és Észak-Afrikában őshonos évelő, örökzöld félcserje. Fagyérzékenysége miatt Magyarországon csak melegebb fekvésű helyeken telel át.
A rozmaringnak számos alfaja és változata ismert, melyeket nemcsak az európai népi gyógyászatban, hanem a tradicionális kínai és indiai medicinában is alkalmaznak.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a rozmaring egész vagy aprított, szárított levele (Rosmarini folium), valamint a virágzó földfeletti hajtásból, vízgőz-desztillációval előállított illóolaja (Rosmarini aetheroleum) hivatalos.
A rozmaringlevél és illóolajának gyógyászati felhasználása in vitro és in vivo farmakológiai vizsgálatokon, valamint a növény tradicionális alkalmazásán alapul.
Állatkísérletekben bizonyították a rozmaringlevél vizes és alkoholos kivonatának görcsoldó, epehajtó, májvédő, valamint inzulinszekréciót csökkentő hatását. A kivonat antioxidáns, antibakteriális, gyulladáscsökkentő hatását in vitro vizsgálatok igazolják. Külsőleg vérbőséget okozó hatása miatt a reuma kiegészítő terápiájára, valamint perifériás keringési zavarok esetén javasolt a használata. Lokálisan folyékony vagy félszilárd (kenőcs, krém) formában alkalmazható.
A növény alkalmazásának mellékhatása és kifejezett ellenjavallata nem ismert. Fogyasztása terhesség és szoptatás esetén orvosi javaslat nélkül nem ajánlott. A rozmaringfürdőt ne alkalmazzuk nyílt sebek, lázas állapotok és magas vérnyomás esetén.
Medgyesi József Miklós
Kertészmérnök
