Vadgesztenye 🌰
A vadgesztenye akár 25-35 m magasra is megnövő díszfa. Magyarországra a 16. században a törökök közvetítésével került, akik a vadgesztenye magját a lovak etetésére és köhögésük enyhítésére használták. A vadgesztenye termésében barna, dióméretű mag található, amelyet kora ősszel gyűjtenek. Az európai népi gyógyászatban először a fa levelét és kérgét használták különböző betegségek (pl. köhögés, láz, fejfájás) kezelésére, azonban ezen alkalmazásai módok napjainkra visszaszorultak. A vadgesztenye magját elterjedten használták krónikus vénás elégtelenség kezelésére, amely felhasználás hátterét tudományos alapossággal feltárták az elmúlt évszázadokban. Az első leírás a vadgesztenye magjáról és annak aranyér kezelésére történő alkalmazásáról a 19. századból származik.
A mag kedvező hatásaiért legnagyobb részben annak eszcin nevű szaponin típusú vegyület-keveréke a felelős. De a magban található flavonoidok is szerepet játszanak a hatás kialakulásában, mivel fokozzák az eszcin emberi szervezetben történő hasznosulását.
A vadgesztenyemag kivonat és az eszcin mérsékli a visszeres panaszokat (pl. fájdalom, feszülés, ödéma, viszketés, fáradtság), mivel növelik a vénák tónusát, és megakadályozzák, hogy a vénás pangás helyén krónikus gyulladás alakuljon ki. Az összehasonlító vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy a vadgesztenyemag kivonat hasonlóan hatásos a krónikus vénás elégtelenség kezelésére, mint a kompressziós harisnya és a rutin együttes alkalmazása.
A vadgesztenyemagból készült termékek elsősorban a krónikus vénás elégtelenség következtében fellépő ödéma kezelésére használhatók szájon át és helyileg egyaránt. Hatóanyagai helyileg alkalmazva elősegítik a zúzódások gyógyulását, mérséklik az aranyeres panaszokat.
Medgyesi József Miklós
Kertészmérnök
