Nincsen sok barátom, legalábbis a szó legnemesebb értelmében. Számomra olyan ember a barát, akit az éjszaka közepén felhívhatok, és semmit nem kérdez, csak annyit: „Mit vigyek és hova menjek érted”? Volt, hogy valakiről azt hittem, a barátom, de csalódtam, és olyan is volt, aki többet tett értem, mint ami elvárható lett volna a viszonyunktól.
A Karácsony akkor lehet igazán értékes, ha mindenkihez a saját nyelvén szólunk. Nem a beszélt nyelv helyi sajátosságaira gondolok, hanem az együttlétben résztvevő személyek érzelmileg jól körülírható saját szeretetnyelvére.Részletek “Mi kell a nőnek? – A gyerekek szeretetnyelve egyszerűen bonyolult”
Amikor én jártam iskolába, mindenki hozott magával tízórait. Nem kell nagy dolgokra gondolni, azt vittük, ami éppen volt otthon. Kenyérből készült szendvicsben májkrém, ami vajjal volt krémmé keverve, vajas kenyér kolbászkarikával, egyszerű zsíroskenyér, vajas-lekváros kenyér, vasárnapi rántotthús vagy fasírt két szelet kenyér között.
Részletek “Tízórai vagy uzsonnatippek – fejtörés helyett jó megoldások!”
Minden évben ez a fő attrakció! Nyaral a család! De, csigavér addig még sok dolgunk van! A családi nyaralás nem az utazás megkezdésével indul. Először is helyszínt és dátumot kell választani. Ez nagyban függ az utazó társaság összetételétől, életkorától, érdeklődési körétől na meg a pénztárcájától. Már itthon tervezzük meg a programot, beszéljük át mindenkivel mihez lenne kedve. Ismerek olyan családot, akik közösen készülnek fel a látnivalókból, gondolnak minden korosztályra, ha szabadprogramról van szó mert feleslegesen cipeljük az óvodást múzeumba, ha nem érdekli és nem biztos, hogy a nagyszülők olyan boldogok lesznek, ha egész nap a strandon aszalódnak. Apropó nagyszülők! Ha többgenerációs a nyaralás akkor tisztázzuk előre kitől mit várunk, mire lesz lehetősége, milyen anyagi vonzata lesz rá nézve.
Az egyedülálló valamilyen okból kifolyólag nem él házasságban vagy tartós párkapcsolatban. Ha az illető életkora 20 és 40 közé tehető akkor előszeretettel nevezik inkább szinglinek. A végeredmény tekintetében majdnem mindegy legfeljebb egy idősebb egyedülállónak, aki elvált vagy özvegy lehet egy vagy több eltartottja is.
Mi kell a nőnek?
Nem vagyok influenszer, a múlt században születtem és nő vagyok. Félévszázadnyi élettapasztalattal, több mint 30 éve az egészségügy egy meghatározó szegmensében dolgozva, feleségként és anyaként is funkcionálva, folyamatosan a megoldandó feladatra fókuszálva.
Én boldog vagyok. Hűha, ez egy erős kijelentés. Azt gondolom, mindenkinek mást jelent a boldogság, és ez nem egy frázis, hanem valóban így van.
Régebben sokszor kínoztam egy női családtagomat a következő kérdéssel: Te boldog vagy? Ő elkerekedett szemmel nézett rám, és visszakérdezett: boldog? Miért, mi a boldogság?
Az emberek teszik a dolgukat, sokan sodródnak az árral, telnek a napok és elmegy mellettük az élet. Biztos vagyok benne, hogy a nagyanyám például soha nem gondolkodott azon, boldog-e. Az ő puttonyát vette magára az Anyám. Puttonya mindenkinek van, cipeljük a hátunkon. Persze csak képletesen. Töltögetnek bele az eleink, aktuális családunk és persze mi magunk is bőven.
Szóval az Anyám hurcolta magán az „örökségét”, volt, amit le tudott tenni, de sok olyan volt, ami egy életen át vele maradt. Láttam őt boldognak, de kevés volt benne a tudatosság. Inkább csak a konvenciókhoz való igazodásból fakadó örömök voltak, amik a boldogságot jelentették.
Talán hiányzott a minta. Anyám puttonya az én hátamra került, benne nagyanyám dolgaival. Az első 30 évemben sokszor ledobtam magamról, nem igazán tudtam, hogyan kell cipelni. Dobált az élet, és nem láttam az arcomat a tükörben. Amit láttam benne, és amit éreztem, nem volt egymással összhangban. Míg végül rájöttem, hogy én vagyok a megoldás kulcsa.
Érzelem vezérelt ember vagyok, sokkal intenzívebben élem meg a jót és a rosszat is. De ez nem baj, érezni fontos. Rájöttem, hogy csak úgy tudok önmagam lenni, ha jóban vagyok az érzéseimmel, mert csak így világos, mi a jó és mi a rossz nekem. Így aztán sokszor van lehetőségem megérezni a boldogságot.
A puttonyom ettől függetlenül folyton tele van, állandóan dobálok ki belőle dolgokat, amiktől szeretnék megszabadulni, de gyorsan kerül bele újabb és újabb dolog. Ez mindenkinél így van, mert az élet átfolyik a hátunkon lévő zsákon. Nem fogok olyanokat írni, hogy „állj a napos oldalra” vagy „ha anya boldog, mindenki boldog”, meg esetleg „ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik”.
Nem mindenki ugyanolyan hőfokon éli az életét. Van, akinek a szórt napsütés is elég, és van olyan is, aki tűző napfényben sem értékeli a dolgokat. Így hát én elmondhatom, hogy boldog vagyok. Sokszor vagyok mérges, ideges, sokat izgulok, néha szomorkodom, képtelen vagyok várakozni, utálok a fodrásznál ülni, sokszor nézem a filmet úgy, hogy én vagyok a hősnő és olvasok könyvet úgy, hogy behelyettesítem a saját életembe a történetet.
Mostanában nem kérdezem a női családtagomat, hogy boldog-e. Nekem kell megtalálnom a puttonyom sok kacatja között azt, amit úgy hívnak: BOLDOGSÁG.
SzirmosAndi
