A Karácsony akkor lehet igazán értékes, ha mindenkihez a saját nyelvén szólunk. Nem a beszélt nyelv helyi sajátosságaira gondolok, hanem az együttlétben résztvevő személyek érzelmileg jól körülírható saját szeretetnyelvére.
Látszólag a legkönnyebb dolgunk a gyerekekkel van, pedig mind közül ez a legnehezebb. Én személy szerint egy egész életen át kutattam azt a nyelvet, amivel saját leszármazottamhoz szólhatok, de nem mindig jártam sikerrel. Sokszor vallottam kudarcot, pedig végig a legjobbat akartam. Itt a tétel igazolása: nem elég szeretni, jól kell szeretni! Igen, de hogyan? Egészen a kezdetektől figyeltük a személyiségjegyeit, mit szeret, mivel játszik szívesen, engedtük, hogy feszegesse a határait. Nevén neveztük a dolgokat, nem gügyögtünk és igyekeztünk a biztonságérzetét vagy személyének az elsődlegességét a végletekig megtartani. „Egyke” gyereket nevelni a világ egyik legnehezebb dolga! Minden körülötte forog és mégsem alakul mindig minden úgy, ahogyan szeretnénk. Ha kicsit okosabb az átlagnál még nehezebb a helyzet.
Igyekeztük a harmóniát megtalálni, és mégis gyakran találtuk szemben magunkat érzelmi gátakkal. Ez nem egy lineáris ellenállásból fakad, hanem a legváratlanabb helyzetekben kapod a pofont, és úgy érzed nem ismeritek egymást. Pedig rengeteget beszélgettek, sokat harcoltok, ütköznek a nézetek, általában közösek a programok, még a felnőtt életének is részese vagy…mégsem stimmel valami. Talán az a probléma, ha a saját kompetenciáidban bizonytalanná válsz, az megkérdőjelezheti a hiteleséged. Persze, egy másik szeretetnyelvet beszélő gyermek ezt többnyire észre sem veszi, sőt a szemében éppen ez lehet a pozitívum, hogy mered vállalni, ha néha gyenge vagy, de felállsz és a nehézségek ellenére törekszel a saját magad által igaznak vélt valóság megélésére. Van olyan gyerek is, akinek elég annyi, ha folyamatosan látja a megfelelő élethelyzetekben az általad nyújtott példát, amivel ő azonosulni tud és szinte szavak nélkül lehet terelgetni és formálni.
Szülőként mindannyian azt szeretnénk, ha érzelmileg önálló és stabil gyermekek cseperednének fel a családjainkban, ha az a vékony jég, amin táncolunk nem szakadna be soha, hanem mire eléri a felnőttkort, úgy megerősödne, hogy akár korcsolyázni is lehessen rajta. A kapcsolódás, kötődés kialakulásának alapvető követelménye, hogy minduntalan keressük a lehetőséget az érzéseink kifejezésére, mert ez élteti azt a magától értetődő szeretetet, amire minden gyereknek szüksége van. Legyen a fenyőfa alatt építőkocka vagy egy jó könyv, egy családi társasjáték, esetleg egy új „kütyü”, fiatal felnőtt esetében akár elektromos roller, a lényeg, hogy azon a nyelven add át, amely az övé is, hogy mindketten értő részesei lehessetek az öröm pillanatának. Ezen munkálkodunk mi szülők egy életen át!SzirmosAndi
