Amikor én jártam iskolába, mindenki hozott magával tízórait. Nem kell nagy dolgokra gondolni, azt vittük, ami éppen volt otthon. Kenyérből készült szendvicsben májkrém, ami vajjal volt krémmé keverve, vajas kenyér kolbászkarikával, egyszerű zsíroskenyér, vajas-lekváros kenyér, vasárnapi rántotthús vagy fasírt két szelet kenyér között.
Mindenkinél volt gyümölcs, ami éppen az évszaknak megfelelt. Ettük a szőlőt, szilvát vagy éppen az almát, a ribizlit vagy az egrest. Körtét és barackot nem szívesen, mert lédús volt, és minden ragacsos volt utána. Becsomagolták a szüleink, vagy amikor nagyobbacskák voltunk, mi magunk. Szalvétába, ami papírból készült, vagy olyan vászonszalvétába, ami vízálló anyaggal volt bevonva.
Az uzsonna vagy a tízórai a táskába került, persze egy külön rekeszbe, de mivel mi sem voltunk jobbak a „Deákné vásznánál”, mire evésre került a sor, volt, hogy alakváltáson ment át az étel.
Nem volt ebben semmi varázslat! Nem volt sok túlsúlyos a korosztályunkban, kevesen voltak azok, akik különleges élelmezésre szorultak bármilyen betegség vagy allergia miatt, otthoni termesztésből vagy termelésből étkeztünk, és a boltokban is túlnyomórészt azokból lehetett választani, amit itthon termeltek a nagyüzemek.
Cserélgettük is egymás között a tízórait vagy uzsonnát, ha éppen inkább a fogunkra való volt, amit a másik hozott. Emlékszem egy kislányra, aki kicsit gömbölyű volt, és mindig finom, apró szendvicseket kapott otthonról téliszalámival bélelve, ő boldogan cserélte akár zsíroskenyérre is, ha éppen az akadt neki.
Szünetekben még télen is inkább az udvaron töltöttük az időt, szaladgáltuk, játszottunk és alkalmanként visítozva ugyan, de egymással voltunk elfoglalva.
A fenti sorok egy 30-40 évvel ezelőtti állapot jellemző gondolatai.
Ma a szülőnek sokkal jobban kell figyelni a részletekre. Az étkezésben ma a fő irány a teljesértékű gabona, a finomított szénhidrátok elhagyása, a fehérjedús táplálék és a zöldség-gyümölcs rosttartalmának fontossága. Ötletesen kell a pékárut megválasztani, lehet otthon is sütni kenyeret, lehet esetleg teljeskiőrlésű tortilla a szendvics alapja. De készíthetünk maffinokat zöldséggel, csirkehússal, hallal, teljesértékű gabonákból sósan és cukormentesen, gyümölccsel dúsítva édesen. Lehet még szendvicsbetét az otthon elkészített hideg csirkehús szelet, avokádókrém, tonhalkrém, sószegény, jó minőségű felvágott, otthoni körözött, sajtkrém, esetleg szeletelt, főtt tojás. Mindig legyen benne zöldség is, ami lehet paprika vagy salátalevél, a paradicsom csak felvágva, külön dobozban praktikus.
Ha már szóba kerül a doboz, a szülők manapság olyan dobozokba csomagolnak, ami több, apró, kis rekeszből áll. Így könnyebb a zöldséget vagy a gyümölcsöt is elhelyezni. Alkalmas lehet még az újrahasznosított papírdoboz is. Készíthetünk otthon zabkekszet, rakhatunk a dobozba magvakat vagy szárított gyümölcsöket is.
A gondolatsor második fele a tudatosságról, az egészség feltétlen megőrzéséről szól. Furcsa, hogy sokkal fejlettebb a világ ma, mint 30-40 évvel ezelőtt, csak mi, emberek lettünk sokkal sérülékenyebbek. Nem a szalvéta vagy a műanyag, esetleg papírdoboz a különbség, hanem az a mérhetetlen igyekezet, ami ma az emberek többségének fontos, mert szeretne egészséges jövendő generációt nevelni.
Pedig nem olyan rossz a helyzet, mint gondolnánk hiszen, a fejlődő szervezetnek mindenre szüksége van, sóra és cukorra is természetesen, a mérték az, ami fontos, és persze a következetes odafigyelés. Ne legyen az ételben tartósítószer, adalékanyag, tömegnövelőszer, színezék.
De a legfontosabb dolog mégis a mozgás, a játék, az öröm mindennapos megélése. Nevelhetünk tudatos gyerekeket, akiknek fontos az egészséges étkezés, de neveljük úgy, hogy futkossanak, biciklizzenek, mozogjanak, sportoljanak és játszanak sokat a szabadban! Tanuljanak meg beszélgetni egymással, figyeljenek egymásra, legyen számukra egyértelmű, hogy az élet apró örömeinek megélése az egészség fontos része. Éljük az életet örömmel, és neveljük így a gyerekeinket is!
SzirmosAndi🌸
