Az elesés megelőzése idősebb korban kiemelten fontos kell, hogy legyen, hiszen egy-egy ilyen balesetnek súlyos következményei is lehetnek. Különösképpen, ha csontritkulás veszélye is fennáll, amely a korábbi cikkben is olvasható, hogy idős korban igen gyakori diagnózis.
Az időskori esések esetében is a prevenció a legfontosabb. Az elesés jelentősége fokozódik 65 év felett, és kiemelten nagy jelentőséggel bír a 75 év feletti korcsoportban. Az esetek nagy részében különböző tényezők együttes fennállása, a kockázati tényezők egymásra hatása következtében alakul ki az elesés. A kockázati tényezők közé tartozhat például az izomerő csökkenése, a mozgások kivitelezésének nehezítettsége, egyensúlyzavar, látáscsökkenés, a reakcióidő hosszabbodása, demencia stb.
Mit tehetünk az elesés kockázati tényezőinek csökkentéséért?
- Az időseknél kiemelten fontos odafigyelni a megfelelő, rendszeres gyógyszer bevételére. A gyógyszerek nem megfelelő használata gyakran okozhat szédülést, rosszulléteket, melynek következménye elesés, baleset is lehet.
- Idős korban fontos a rendszeres reumatológiai kivizsgálás, ebbe beletartozik a csontsűrűség mérés is. A csontsűrűség önmagában nem azonosított kockázati tényező az elesésre, azonban a következményes törések kialakulására igen. S abban az esetben, ha a csontsűrűség értéke nem a kornak megfelelő, szükséges minden olyan kezelés, amely a csontsűrűséget növeli, valamint a törések gyakoriságát csökkenti.
- Fontos a megfelelő tápláltsági állapot. A megfelelő táplálkozás által bevitt kalória, azon belül is főként a fehérje, növeli az izomerőt, továbbá a D-vitamin és a kalcium fékezheti a csontritkulás kialakulását, s így csökken a törések gyakorisága. Számos kutatásból azonban kiderült már, hogy a 65 év feletti populáció kb. 30 %-a minőségileg alultáplált. Az alultápláltság megszüntetése lassíthatja az izomtömeg csökkenését, és fokozhatja a csont mésztartalmát.
- A családtagoknak, esetleg szakembernek fel kell mérni az otthoni veszélyeket, melyek azok a tényezők (pl. magas küszöb, csúszós járólap, szőnyegek stb.), melyek növelhetik az elesési kockázatot, s ezeket meg kell szüntetni vagy csökkenteni.
- Fontos a biztonságos, a bokát stabilan tartó lábbeli viselete, otthon is. A laza papucs, kopott talp vagy a magas sarok magas kockázati tényezőt jelent az elesés tekintetében.
- Idős korban, ahogy már említettük, csökken az izomtömeg, az izomerő, illetve az aktív mozgástartomány. Az egészségügyi állapotnak megfelelően végzett mozgásprogram, gyógytorna sokat segíthet ezek fékezésében, lassításában. A gyógytorna tartalmazza a törzsizmokat, illetve az alsó és felső végtagot erősítő gyakorlatokat, az ízületek aktív mobilizálását, a feszes izmok lazítását, nyújtását, illetve ami talán az esések megelőzésében a legfontosabb, a propriocepció (önmozgás) fejlesztését, azaz egyensúlyfejlesztő gyakorlatok, járógyakorlatok végzését.
Az említett tanácsok betartásával jelentősen tudjuk csökkenteni az esések, balesetek kockázatát. Figyeljünk oda idős hozzátartozóinkra, ezzel meghosszabbítva a mozgásban aktív, minőségi éveiket!
Szermjágin-Borsos Zsófia
gyógytornász – fizioterapeuta
Bővebben a propriocepcióról (videó).
