A madárberkenye (Sorbus aucuparia) – más néven veres berkenye vagy gálnafa – a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, egész Európában honos cserje vagy kisebb termetű fa. Élénk narancsvörös termésfürtjei nemcsak a kertek és erdők díszei, hanem évszázadok óta fontos szerepet töltenek be a népi gyógyászatban és gasztronómiában is.
A növény tudományos neve közvetlenül utal történelmi felhasználására. A Sorbus a latin sorbeo (ital) szóból ered, utalva arra, hogy összehúzó hatású gyümölcslevet már az ókorban is itták. Az aucuparia a madárvadászatra (aucupor) utal: a madarászok előszeretettel használták a fa fanyar, piros bogyóit csaliként a lépvesszős madárbefogáshoz, mivel rigók és egyéb madarak rajonganak érte.
A kelta és germán mitológiában a berkenye szent fának számított. Védelmező erőt tulajdonítottak neki a gonosz szellemek, a villámlás és a boszorkányság ellen. Skóciában és a skandináv országokban a mai napig a túlélés szimbóluma, mivel a legzordabb sziklás vidékeken és zord hegyvidékeken is megél.
A madárberkenye bogyója rendkívül gazdag biológiailag aktív anyagokban, ám nyersen mérgező hatású vegyületeket is tartalmaz.
Vitaminok: kiemelkedően magas a C-vitamin tartalma (akár a narancs háromszorosa is lehet), valamint jelentős mennyiségű E-vitamint és karotinoidokat (A-vitamin előanyagot) tartalmaz.
Cukrok és cukoralkoholok: gazdag szorbitban (természetes cukoralkohol, E420), amelyet az élelmiszeripar a diétás termékek, rágógumik és cukormentes édességek készítésére használja. Egyes kutatások szerint lassan felszívódó szorbit nemcsak segít a vércukorszint stabilizálásában, de hozzájárul a koleszterinszint csökkentéséhez.
Szerves savak: tartalmaz almasavat, citromsavat és para-szorbinsavat. Ez utóbbi felelős a nyers bogyók kesernyés, fanyar ízéért, és ez okoz nyers bogyók fogyasztása esetén gyomorirritációt. Ezen savak gátolják a baktériumok és penészgombák szaporodását, ezért jó tartósítószer. Hő hatására (főzés) vagy fagyás után a para-szorbinsav ártalmatlan szorbin savvá alakul át, a termés pedig élvezhetővé válik.
A madárberkenye jelentős vas-, kálium- és magnéziumforrás. Magas flavonoid tartalma révén védi a sejteket az oxidatív stressztől, erősíti az immunrendszert és csökkenti a gyulladásos folyamatokat, pl. légúti panaszokat vagy ízületi gyulladásokat.
Vizelethajtó és vesevédő: fokozza a vizelet kiválasztást, így hatékonyan alkalmazható húgyúti fertőzések, és vesekőképződés ellen.
A madárberkenye enyhe hashajtó hatású, segíti a renyhe bélműködést, ugyanakkor magas tannin (csersav) tartalma miatt a belőle készült főzet (1 teáskanálnyi szárított termés 1,5 – 2 dl forró vízhez) a hasmenés enyhítésére is alkalmas.
A berkenye magokban amigdalin és prunazin található, amelyekből a szervezetben cianid szabadul fel, ezért a fogyasztásuk kerülendő.
Bár nyersen a kellemetlen íze és a para-szorbinsav-tartalom miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan, megfelelő feldolgozás után kiváló élelmiszer-alapanyag. A legjobban a bogyókat az első őszi fagyok után gyűjteni, mert a dér hatására a termés megpuhul és veszít a fanyarságából. Magas pektintartalma miatt remekül kocsonyásodik. Fanyar, pikáns íze miatt a belőle készült lekvár kiváló kisérője a vadételeknek, sülteknek és nehezebb húsoknak. Más, édesebb gyümölcsökkel (pl. almával, körtével) kombinálva kellemesen savanykás, vitaminban gazdag gyümölcsleveket készítenek belőle. A szárított bogyók pedig a téli immunerősítő teakeverékek állandó összetevői.
Dr. Dimitrova Tatjana, gyógyszerész
