A csontritkulás, idegen szóval az osteoporosis, a csontállomány minőség- és működésbeli romlását, illetve annak csökkenését jelenti. Elsősorban a nőket érintő betegség, kifejezetten a klimaxot követő évektől kezdődően, de férfiak esetében is előfordulhat.
A csontritkulásnak nincsenek egyértelmű, rá jellemző tünetei. Ha nem járunk rendszeresen ilyen irányú szűrővizsgálatokra, a betegségre csak a sorozatos csonttörések, esetlegesen azok nehezen történő gyógyulása hívhatja fel a figyelmet. Csontritkulás esetén a leggyakoribb csonttörések közé tartozik a csukló-, a csigolya-, illetve a csípőtájéki törések. Sajnálatos módon egy csigolyatest törés szintén tünetmentes tud lenni, nem feltétlenül okoz fájdalmat, gyakran csak véletlenül, egy másik vizsgálaton derül rá a fény, a páciens addig nem is tudott annak meglétéről.
A csontritkulás kialakulásának számtalan kiváltó oka lehet. Elsőként említendő a csontállomány felépítéséhez szükséges kalcium és D-vitamin bevitel elégtelensége. Továbbá előidézheti pajzsmirigy túlműködés, idült máj-, hasnyálmirigy- és vesebetegségek vagy egyéb idült gyulladásos kórképek. Ezekben az esetekben fokozottan oda kell figyelni a csontritkulás kialakulásának veszélyére. A túlzott mértékű dohányzás, éppúgy, mint a mozgásszegény életmód, szintén csontritkuláshoz vezethet.
Másodlagos okok lehetnek olyan egyéb betegségek, melyek a csontritkulás kialakulásának kockázatát jelentősen növelhetik. Ilyen lehet a menopausa ösztrogén pótlás nélkül, különböző emésztőrendszeri megbetegedések (pl.: cöliákia, Crohn-betegség vagy súlyos laktóz intolerancia abban az esetben, ha a páciens nem kap kalcium pótlást) vagy például reumás betegségek.
A csontritkulás diagnosztizálása elsősorban csontsűrűség méréssel történik, ilyenkor a csont kalcium tartalmát mérik. A mérés eredményét minden esetben a páciens nemének, életkorának megfelelő átlagértékekhez viszonyítják. A csontritkulás pontos diagnózisának felállításához elengedhetetlen még különböző laborértékek vizsgálata is.
Mint minden betegségnél, a csontritkulás esetében is a legfontosabb lenne a megelőzés. Viszont, ha már kialakult kórképről beszélünk, akkor is nagyon sokat tehetünk az állapotromlás megelőzése érdekében. Ehhez a legfontosabb, hogy szervezetünk megfelelő mennyiségű kalciumot kapjon, a kalcium felszívódásához elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű D-vitamin, illetve a rendszeres testmozgás.
A testmozgást illetően a leghatékonyabb csontritkulás esetében a legtöbb izmot és csontot érintő teljes testre ható mozgásformák. Ehhez kombinálni kell az úgynevezett erősítő, teherviselő és állóképességjavító gyakorlatok. A leghatékonyabb lehet csontritkulás esetében az úszás, a kerékpározás, a gyaloglás, kocogás, a lépcsőzés, valamint a gyógytorna és a pilates. Természetesen, ha már fennálló csontritkulás diagnózisról beszélünk, néhány fontos tényezőre oda kell figyelni a mozgások kivitelezése során. Ilyen például csontritkulás esetében, hogy kerüljük a gerinc fordításával (rotációs mozgással) járó gyakorlatokat, hiszen ahogy korábban említettük, a csigolyák sérülékenyek lehetnek. Támaszhelyzeteknél ne tenyérre, hanem az alkarokra támaszkodjunk, védve ezzel a csuklókat. Hason fekvő testhelyzeteknél az alkarokat támasszuk a mellkas mellé, védve ezzel a bordakosarat. Ezeknek pontos betartásához a kezdetekben érdemes egy szakember tanácsait kikérni.
Természetesen ebben az esetben is igaz, hogy a maximális megelőzés már fiatal korban kezdődik, a legjobb, ha valaki egész életében valamilyen mozgásformát választ, s azt rendszeresen űzi. De a mozgást sosem késő elkezdeni, csontjaink védelme érdekében pedig kimondottan szükséges az.
Szermjágin-Borsos Zsófia
gyógytornász – fizioterapeuta
