Nincsen sok barátom, legalábbis a szó legnemesebb értelmében. Számomra olyan ember a barát, akit az éjszaka közepén felhívhatok, és semmit nem kérdez, csak annyit: „Mit vigyek és hova menjek érted”? Volt, hogy valakiről azt hittem, a barátom, de csalódtam, és olyan is volt, aki többet tett értem, mint ami elvárható lett volna a viszonyunktól.
A barátság egy fontos emberi kapcsolat, amit ugyanúgy ápolni kell, akár egy párkapcsolatot vagy házasságot. Látszólag itt a legkönnyebb „jól szeretni” a másik embert, hiszen a barátság önkéntes, szimpátián vagy hasonlóságokon alapuló kötelék. A kapcsolat szabályait a benne résztvevők alakítják. Van, aki kendőzetlenül őszinte, van, aki ismeri a lelked minden bugyrát, van, aki látott felnőni, és be tudja fejezni a mondataidat, olyan is van, akivel egy évben csak párszor beszélsz, mégis pontosan tudod, hogy számíthatsz rá.
A barátoknak szánt ajándék nincs mindig tárgyiasítva, vagy ha igen, azok jellemzően „apróságok”. Az egymással barátságban lévő emberek nem boltban veszik az ajándékot. Az általad nyújtott szeretet különböző barátaidnál különböző módon ér célt, és téged is különböző „nyelven” szólítanak meg. Van olyan barátom, aki őszintén a képembe vágja, amit éppen gondol, akár tetszik nekem, akár nem, van olyan barátom, akivel, ha hónapokig nem beszélünk, akkor is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, de van olyan barátom is, akivel soha nem érzelegtünk, de fontosak vagyunk egymásnak.
Látok olyan barátságokat, amelyek felnőtt korban köttettek férfiak és nők vegyesen, akár már családosként is szakítanak időt egy közös nyaralásra vagy kirándulásra, mert ők így szeretik egymást, és ez az ajándék, amivel táplálják a kapcsolatukat. De látok olyat is, hogy kisgyermekkortól fogják egymás kezét, együtt lettek felnőttek, és most, ha éppen a baj van, összekapaszkodnak, és azt adják egymásnak, amit csak egy barát tud.Könnyen belátható, hogy egy élmény vagy egy jó szó esetleg egy megtartó ölelés nem kapható kimérve. Szintén fontos dolog, hogy az igazi barátságot nem tudja szétválasztani sem idő, sem távolság, sem pénz, mert ha valaki birtokolja a lelkem egy darabját, mindegy hol van, hogy gazdag vagy szegény, holnap látom vagy csak jövőre, akkor is ott van a gondolataimban, és szeretem. Szeretem, méghozzá olyan kötelékben, ami számunkra sokat ad.
Szóval, nálunk idén is lesznek közös beszélgetések, vacsorák, ahol összejövünk, és mindenki megkapja a „kis apróságot” és a nagy adag SZERETETET. Erről szól az ünnep.SzirmosAndi
