Stresszmentes élet

A folyamat kezdődhet az idegeskedéssel , ami feszültséget okoz, a folyamatos aggódás azonban a megítélési képességünket erősen rontja, illetve állandó negatív tartományba helyezi , pesszimisták leszünk, esetleg felütheti fejét a depresszió , aminek egyenes következménye az izoláció , a társaskapcsolatok meggyengülése , leépülése, végül jön az elmagányosodás. Az ember ilyenkor máshol keresi az örömforrást , kialakulhat a stresszevés, ami súlygyarapodást okoz, lecsúszik egy-két pohár valami, ami magányosan és hosszútávon nem jó megoldás. Közben a szervezetünk folyamatosan kiabál és próbál figyelmeztetni minket mindenféle egészségügyi panasszal , hogy nem jó úton járunk. Ebbe a nem tudományosan felépült „folyamatábrába” bárki elhelyezheti önmagát.

A stressz megélése és az általános mentális állapotunk egyenes arányban áll egymással. Én alapvetően sok stresszel élek együtt, bár a férjem szerint sokat én magam gyártok magamnak saját felhasználásra . A stresszfeldolgozást tudatosan élem meg és igyekszem minden eszközzel a megoldásra törekedni . Sokszor elég, ha kibeszélem magamból, vagyis egy barátom szerint ha ”ventilálok” az sokat segít. Más esetben a környezetem által tartott tükörben látom magam, objektíven szemlélem az esetet és szép lassan megoldódik a probléma . A „folyamatábra” bizonyos pontjáig, kis odafigyeléssel, veszélytelenül tudjuk terelgetni a mindennapjainkat. De arra nagyon fontos figyelni, hogy ha már a napunk nagy része bosszúsággal telik el és ez szinte mindennapossá válik, tennünk kell valamit , mert nagy valószínűséggel a mi „készülékünkben” van a hiba.

Mindennap kell egy pozitív visszajelzés, beszélgetés, ölelés , mosoly vagy éppen egy önfeledt nevetés, hogy lássuk tagja vagyunk egy közösségnek, érzelmeket adunk át és kapunk vissza , hogy bármikor megfogják a kezünket , ha éppen arra van szükségünk. Igyekezzünk tehát az élet napos oldalára állni , mert ott a stressz is könnyebben legyőzhető.

Szirmos Andi