A gerincproblémák, illetve a krónikus derékfájdalom mellett, kevés szó esik a különböző ízületi fájdalmakról, pedig előfordulások nagyon gyakori a felnőtt lakosság körében. A vállfájdalom napjainkban, a derékfájdalmat követően, a második leggyakrabban előforduló mozgásszervi panasz. Megfelelő célirányos kezelés hiányában, sajnos gyakran tartós mozgáskorlátozottságot is okozhat.
A vállfájdalom kialakulásának számos tényezője lehet, a megfelelő kezeléshez először is a pontos kiváltó okot kell megtalálni, hiszen a tüneti kezelés hosszútávon nem jelent megoldást.
A leggyakrabban előforduló kóros elváltozás az ízületi gyulladás, melynek hátterében elsősorban kialakult ízületi kopás áll. Az ilyen típusú fájdalomnak jellemzője az éjszakai, illetve nyugalmi fájdalom, tehát nem feltétlenül függ össze a vállízületet ért terheléssel. Hosszútávon az ilyen panaszokból könnyen kialakulhat az úgynevezett befagyott váll szindróma, amikor a vállízület mozgástartománya jelentős mértékben csökken.
Túlterhelés hatására könnyen begyulladhatnak a különböző lágyrész eredetű képletek, mint például a nyáktömlő vagy az íntapadások. Ilyen esetben főként az oldalra végzett mozgásoknál jelentkezik a fájdalom. Óvatos, célirányos kimozgatással a panaszok jelentős mértékben csökkennek.
Továbbá, szintén gyakran előforduló tünetegyüttes az ütközési, azaz impingement szindróma, amelyet a rotátor köpeny inainak ütközése okoz. Gyakran ezt lassan kialakuló, részleges ínszakadás előzi meg, huzamosabb ideig fennálló túlterhelés következményeként. A fájdalom főként felfelé irányuló mozgásoknál, illetve a felkar forgó mozgásainál jelentkezik a váll elülső, oldalsó felszínén.
Ha a fent említett problémák valamelyikével küzdünk, érdemes minél előbb egy mozgásszervi szakorvost felkeresni, aki különböző vizsgálatok, képalkotás után felállítja a pontos diagnózist. A javasolt kezelés alapján – műtéti vagy konzervatív – szükséges a további teendőkről gyógytornásszal konzultálni. Akár konzervatív kezelésről, akár műtét előtti vagy műtétet követő rehabilitációs tornáról legyen szó, fontos, hogy egyénre szabott mozgásprogramot építsünk fel a teljes gyógyulás érdekében.
A megfelelő mozgás hatására a fájdalom csökken, az aktív mozgástartomány nő, az izmok, lágyrészek rugalmassága nő, beindul a gyógyulási regenerációs folyamat. A mozgásterápiát kiegészíthetjük különböző elektroterápiás kezelésekkel, gyógymasszázzsal, víz alatti tornával, valamint különböző gyulladás- és fájdalomcsökkentő készítményekkel.
Fontos, hogy már a kezdeti tüneteket komolyan vegyük, és szakemberhez forduljunk. Minél előbb derül fény a probléma okára, annál gyorsabban és sikeresebben kezelhető az.
Szermjágin-Borsos Zsófia
gyógytornász – fizioterapeuta
