A szaloncukor története
A téli napforduló, a karácsonyi ünnepkör, az advent izgalommal tölti el az embereket. A hagyományos karácsonyi készülődés időszaka igazi örömforrás. A várakozás és a teendők sokasága szervezést igényel, és a készülődésből mindenki kiveszi a részét. Az ünnep előtt feldíszítjük a lakást, előkerülnek az ünnepi kellékek, melyek országonként és családonként is jellemzik a saját hagyományainkat, történelmünket.
Magyarországon az egyik legjellegzetesebb ünnepi hozzávaló a szaloncukor. Európai őse a fondant cukorka, amely a XIV. századból ered. A franciák készítettek először főzött cukoroldatból puha, formázott masszát, melyet apró darabokra vágva fogyasztottak. Később német cukrászok terjesztették el a receptet Európa-szerte. A legnevesebb cukrászdák már hónapokkal az ünnepek előtt megkezdték a kézzel készült szaloncukrok gyártását. Színes papírokba és sztaniolba csomagolták őket. A cukrászlegények éjszakába nyúlóan, hónapokig rojtozták a papírvégeket. Kezdetben kézzel, majd később speciális gépek segítségével.
A szaloncukor gépi gyártása a XIX. század elején kezdődött Stühmer Frigyes csokoládé gyárában. Rizslisztes formákba öntötték a masszát különböző ízesítésekben, ezzel szolgálták ki a cukrászdákat.
Az 1800-as években az előkelő polgári és főúri réteg a fogadószobákban helyezte el a lakás díszét az örökzöld fenyőt, mint az újjászületés és az ünnep jelképét. Francia szokásként ezeket a helyiségeket szalonoknak nevezték. Itt a fenyőfa alatt díszes edényekben kínálták a finom édességeket, töltött csokoládét és cukorkákat az ünnepre érkező vendégeknek.
Így lett a neve szaloncukor, ami virágkorát a két világháború között élte. A XX. század közepétől a szaloncukor tömeggyártása kezdődött meg. Kezdetben háromféle ízű konzum édességet lehetett kapni csokibevonat nélkül. Később rengeteg féle íz jelent meg a gyártásban, különféle csomagolásban, színekben. A ’70-es években dobták piacra a zselés szaloncukrot csoki bevonattal, ami ma is az egyik legkeresettebb. Szamos László híres cukrászmester szerint pedig „a marcipán a csokoládéval párban, páratlan”, ez az ő kedvence.
Kezdetben az ünnepi készülődésben mézeskalács, festett dió, aszalt gyümölcsök vagy a gyermekek által készített papírfigurák jelentették a fenyőfa díszét. A szaloncukor először cérnára kötve került fel, később modern és tartósnak bizonyuló, előregyártott szaloncukor akasztó könnyítette meg a karácsonyfa díszítés folyamatát. Ez nem hivatalosan hungarikumnak számít, mert sehol a világon máshol nem díszítik a fenyőfát szaloncukorral.
Ma újra készítenek szaloncukrot, akár neves cukrászműhelyek vagy éppen bárki, a saját háztartásában. Kapható a kereskedelemben olyan karácsonyi édesség, ami fogyasztható ételallergiában szenvedőknek is.
Ha becsukom a szemem, látom magam előtt gyermekkorom összes karácsonyfáját, amin sokszor már csak üres csokipapírok ékeskedtek, gondosan visszacsomagolva. Az volt a legjobb ízű, legfinomabb mind közül, mert ott volt együtt a család, kellemes, meleg szobában ölelgettük meg szeretteinket.
Ezt az üzenetet hordozzuk és próbáljuk meg átadni a saját környezetünknek, mindegy, hogy van-e a fán szaloncukor vagy nincs, a szeretet a lényeg.
Kikilai Gáborné
Szirom Patika látogató szakasszisztens
