Témánk első részében felvázoltuk az innovatív gyógyszerfejlesztés mikéntjét, és megtudhattuk, miért drágák az innovatív gyógyszerek a liszensz idő lejárta előtt. No, de mi változik ezután?
Ha a szabadalmi védettség lejár, más gyógyszergyártók is gyárthatják ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerformát – ezek a készítmények a generikus gyógyszerek. A hatóanyag tehát teljesen megegyezik az eredetiével, és a generikus gyártó célja, hogy a gyógyszerforma is a lehető legtökéletesebben azonos legyen.
Várjunk csak, akkor végül mégsem ugyanaz az eredeti és a generikus? Igen, itt van egy kis csavar a történetben, ugyanis a lejáró szabadalom csak a gyógyszer hatóanyagára szól, a gyógyszerforma (pl. tabletta, kenőcs) pontos receptúrája az originális gyártó titka marad. A generikusoknak tehát annyi fejleszteni valójuk azért keletkezik, hogy elemezniük kell az originális gyógyszerformát, és a saját receptúrájukkal a hatóanyag kioldódásának ütemét, annak mennyiségét az originális gyógyszer ugyanezen tulajdonságaihoz kell igazítaniuk.
De miért szórakoznak ezzel a generikusok? Mert a jogi szabályozás értelmében, ha bizonyítják, hogy a szervezetben ugyanolyan mennyiségben és ütemben oszlik el a hatóanyag, mint az eredeti gyógyszer esetén, akkor nem kell újra a teljes klinikai vizsgálatsorozatot elvégezni. Ehelyett csupán egy kisebb mintaszámú (24-36 fő) fiatal, egészséges önkéntesen végzett, ún. bioekvivalencia-vizsgálattal kell igazolni az azonosságot.
Miért elég ennyi tesztalany? Mert ez egy ún. crossover vizsgálat, ami azt jelenti, hogy mindkét szert (originális, generikus) megkapja minden alany, egy ún. kimosási várakozási idő után. Mivel ugyanazok az emberek kapják mindkét készítményt, az egyéni biológiai variabilitás „kiesik” a statisztikai elemzésből, ráadásul erősen szűrt, egészséges, fiatal a minta, kevesebb a torzító egyéni eltérés.
A hatóság által elfogadott eltérés mértéke az eredeti készítményhez képest 80%–125% közötti érték a vérszint-idő görbék alapján, ami gyakorlatilag nem jelent eltérést a hatásban.
Nagyon fontos és gyakorlati kérdés, hogy generikus és generikus is felcserélhető-e egymással. A szabályozás úgy épül fel, hogy minden generikus készítménynek külön-külön bizonyítania kell a bioekvivalenciáját az originális referenciatermékkel. Vagyis ha A ≈ originális és B ≈ originális, akkor elfogadható, hogy A ≈ B, vagyis a két generikus is egyenértékű. Ezt hívják „közös referencia elvnek” (common reference rule).
Egyes gyógyszereknél azért néha előfordulhat, hogy a beteg másként érzékeli a hatást vagy a mellékhatásokat, azonban ez az eltérés lehet épp előnyös is számára. Erre jó példa a laktózmentes generikum, ha a beteg laktóz intoleráns. Leggyakrabban persze az égvilágon semmi különbséget nem érez a beteg a bioekvivalens gyógyszerek között.
Gyakori félelem, ha valamilyen gyógyszerhatóanyagra allergiás valaki, akkor nem veszélyes-e a váltás. Egyszerű a válasz: mivel a hatóanyag ugyanaz, ez nem lehet probléma.
A hatóság (pl. EMA, NNGYK) pozitív listát tart fenn arról, mely készítmények helyettesíthetők egymással, a gyógyszertárban ennek alapján lehetséges cserélni, ha az orvos nem tiltja és a beteg is belegyezik.
Miért fontosak a generikus készítmények?
Olcsóbbak, így segítik a gyógyszerhez való hozzáférést, ami főleg a világ szegényebb részein életbevágó; tehermentesítik az egészségbiztosítást; hiánycikk esetén alternatívát biztosítanak, ha az eredeti vagy a bioekvivalens generikus készítmény épp nem elérhető. Nem mellesleg, sokszor letörik az originális készítmények árát is.
Magyarországon az EU-csatlakozást követő jogharmonizáció után 2007-ben az OGYI (ma NNGYK) kidolgozta a generikus helyettesíthetőség gyakorlati szabályait a patikai forgalmazásban (helyettesíthetőségi lista, árverseny, támogatási preferencia). Ez a változtatás valóban hatékonyan csökkentette a gyógyszerkassza kiadásait, amin felbuzdulva 2012. április 1-jétől, kísérleti jelleggel bevezették a hatóanyag alapú felírást a koleszterin-szint csökkentő gyógyszerek (statinok) esetében azzal, hogy később kiterjesztik ezt több hatóanyagra is. Nos, ez azóta sem történt meg, viszont ezért nem tudják a gyógyszertárban a dolgozók első ránézésre, hogy konkrétan melyik gyártó statinját is szedi a beteg, mivel a recepten csak a hatóanyag és a hatáserősség lehet feltüntetve, a betegnek a patikában kellene választania az azonos generikusok vagy az originális szer közül.
Biohasonló az bioekvivalens is?
Léteznek ún. biohasonló készítmények is, ezek nem keverendőek össze a generikus készítményekkel, ugyanis gyógyszertárban nem helyettesíthetőek egymással, csak az orvos jogosult váltani közöttük. Ezek olyan biotechnológiai úton előállított, általában fehérje alapú gyógyszerek, amelyek nagyfokú hasonlóságot mutatnak egy már engedélyezett biológiai gyógyszerrel (referencia készítménnyel). Mivel a biológiai gyógyszerek előállítása összetett, és a molekulák mérete is jelentős, természetes variabilitás figyelhető meg közöttük. Emiatt a biohasonló készítményeket nem tekintik generikus gyógyszereknek, mivel nem lehet pontosan lemásolni a referencia készítmény hatóanyagának molekuláris szerkezetét.
Összefoglalva
A generikus gyógyszer ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza, mint az eredeti, és ugyanolyan hatásosnak és biztonságosnak is kell lennie. Az árkülönbség nem a minőségbeli eltérés jele, hanem a fejlesztési költségek hiányából fakad. A gyógyszertári helyettesítés pedig egy gyógyszerhatóság által felügyelt pozitív lista alapján történik, ami mögött tesztek bizonyítják a biohasznosulás azonosságát. Tehát a helyettesítéstől nem kell tartani, nem szükséges egyeztetni az orvossal sem, mivel a generikus szer nem „másik gyógyszer”, hanem az eredeti gyógyszer minden lényeges tulajdonságában egyező másolata.
Kadlecsek Szilárd, gyógyszerész
