A legrégebbi forrás a fizioterápiával kapcsolatban az időszámításunk előtti 400-as évekre nyúlik vissza, miszerint az ókori Görögországban már alkalmaztak különféle hidroterápiás eljárásokat, masszázskezeléseket. A fizioterápia igazán nagy fejlődése a 19. századra tehető, ekkor alakult meg az első engedélyezett fizioterápiás társaság Angliában. A fizioterápia fejlődése azóta is tart, s egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a természetes kezelések iránt.
Azonban a hétköznapi nyelvben gyakran összekeveredik a fizioterápia és a fizikoterápia fogalma, amit fontos tisztázni. A fizioterápia egy tág fogalomkör, amely a természet energiát használja a gyógykezelésekhez. A fizikoterápia ezen belül egy szűkebb fogalom, a fizioterápiának az az ága, amely mesterséges energiákat használ fel a gyógyításhoz. A fizioterápiás kezeléseket elsősorban mozgásszervi problémáknál alkalmazzuk, de segíthetnek egyéb megbetegedések kezelésénél is.
Tehát a fizioterápia fogalomkörébe tartozik a gyógytorna, a masszázs és a fizikoterápiás kezelések.
A gyógytornán belül beszélhetünk a célirányosan felépített hagyományos tornáról különféle eszközökkel, továbbá kezelhetünk különböző manuális technikákkal is, ilyenek például a fascia technikák, a triggerpont terápia, vagy hegkezelés, stb. Valamint alkalmazhatóak kiegészítő kezelések is, mint például a Kinesio Tape felhelyezése vagy a köpölyözés. A gyógytorna kezelés tehát nagyon sokrétű lehet.
Továbbá a fizioterápia fogalomkörébe tartozik a fizikoterápia is, melynél szintén többféle kezelést különböztethetünk meg. A fizikoterápiához tartozik – a legfontosabb területeket érintve- az elektroterápia, a mechanoterápia (ultrahang), a fototerápia (UV, lézer), a termoterápia (különböző hőterápiák, pl. krioterápia), vagy a hidro- és balneoterápiás kezelések.
A fizioterápia egyik legfontosabb területe talán a gyógytorna, mely esetében aktív célirányos izommunkával dolgozunk azért, hogy panaszaink enyhüljenek, s ahogy korábban olvashattuk, a gyógytorna számos különféle technika alkalmazásából tevődik össze.
De mikor forduljunk gyógytornász szakemberhez?
Gyógytornászhoz fordulhatunk prevenciós céllal, krónikus vagy akut mozgásszervi panaszokkal, vagy sérüléseket, műtéteket követően rehabilitációs céllal. Hirtelen jelentkező vagy régóta fennálló mozgásszervi problémák esetén a szakorvost követően gyógytornász tud segíteni az állapot javításában. Különféle ízületi problémáknál – például térd-, csípőízületi kopás, vállízületi, vállövi panaszoknál, és talán a leggyakoribb problémakör, a gerincproblémák esetén tud segítséget nyújtani a gyógytorna. A pontos diagnózis felállítását követően különböző célirányos technikákkal, gyakorlatokkal csökkennek a fájdalmak, panaszok. A mozgásszervrendszerrel foglalkozó szakemberekhez egyaránt fordulhatunk ortopédiai, reumatológiai vagy akár neurológiai problémákkal is.
Hogyan épül fel a gyógytorna kezelés?
Az első találkozáskor a gyógytornász egy részletes állapotfelmérést végez, melynek során igyekszik a panaszt kiváltó okot megtalálni. Ehhez hozzátartozik a páciens kikérdezése, majd a megtekintés, a fizikális vizsgálat, illetve különböző speciális tesztek elvégzése. Ezt követően a gyógytornász egy mozgásszervi diagnózist állít fel, majd egyéni kezelési tervet és célokat dolgoz ki, egyeztetve ezt a pácienssel. S ezután kezdődhet a közös munka. A gyógytorna kezelés sikeressége azonban nemcsak a gyógytornászon múlik, hanem nagymértékben a páciensen is. Ez egy olyan folyamat, melynél a páciensnek a kapott feladatokat otthonában is az előírt rendszerességgel végeznie kell annak érdekében, hogy a terápia sikeres legyen.
Összességében elmondható, hogy a mozgásszervi problémák sikeres kezeléséhez komplex terápia szükséges, mely a diagnózis és a panaszok függvényében a fizioterápia valamennyi ágát tartalmazhatja.
Szermjágin-Borsos Zsófia, gyógytornász – fizioterapeuta
